Andrassizoli

Már kis koromban is barlangász szerettem volna lenni, de nem mondtam
el senkinek.  Még anyukámnak sem mertem bevallani, nemhogy magamnak,
de titkon mindig is tudtam, hogy sötét az én világom.  Aztán ezt
sokáig magamba fojtottam, emiatt a személyiségem se tudott megfelelően
fejlődni, de ez már természetesen elmúlt...hm, vagy nem?

  Aztán a Solymári Ördöglyuk-barlangban bizonyosodtam meg végképp
arról, hogy a fény depressziós hatással van rám és ekkor már a
madárcsicsergésből is nagyon elegem lett.  Így pár év múlva a Matyiba
is voltam és kiálltam két próbát így a Barlang Szelleme a kegyeibe
fogadott.  Azóta a harmadikat is. Bár egyszer két hete majdnem magával
ragadott egy Paramanó és egy Jujumadárhoz is volt szerencsém az évek
során, de más turpisság tényleg nem történt, ami leírható lenne.
Természetesen nem kell félreérteni, nagyon szabályosan közlekedünk a
barlangban, ha elesik valaki nem röhögjük ki, nem fürdünk a Tóban és
nem mászunk fel sötétben a Bástyán, mert ezeket nem szabad.  A
barlangászat jó dolog, ha betartunk pár fontos szabályt, ezt
megtanultam az évek alatt:
  A barlanban mindenki úgy hülye ahogy akar.
  Ami a barlangban történik, az ott is marad.

  Aztán írhatnám, hogy elkezdtem hébe-hóba járni, de a hé nem tudom
mi, hó pedig barlangban nincs, de 2010 júniuástól havi, majd 2010
őszétől heti rendszerességgel járok barlangba, egy nagyon szép és
kedves barlangász fogadott szárnyai alá. 2011 tavaszán részt vettem a
Triász egyesület alapfokús tanfolyamán, két éve segédkezem az
egyesület által szervezett nyílt túrákon, idén pedig a jelenlegi
alapfokús tanfolyamon vagyok tanseg.  Mondjuk bonyolult lenne idén a
korábbi tanfolyamon segédkezni.   Legalább heti rendszerességel végzek
barlangász tevékenységet és most kizárólag a Föld szilárd kérgében
képződött, ember számára járható üregre próbálok gondolni.  Remélem az
olvasó is.

  Fontos momentumnak tartom, hogy pár hónapja sikerült átgyuszatolnom
magam a Micimackón, viszont az overállom minőségével nem vagyok
megelégedve.  Egyéni újításnak vélem a barlangi eü cucchoz tartozó
denevéremet, Edét, aki már több alkalommal vígasztalta meg azt, akinek
fájt valamije.  Természetesen nem bánt!  Hülye vagyok, de jól esik és
azért jó a barlangászás, mert nem csak az marad a barlangban ami ott
történik, hanem valamilyen titokzatos módon a gondok is kint maradnak
és nem jönnek le velünk, ahogy a patak sem hozza le a csillagok
neszét...

  ui: Igazából gőzöm sincs mekkora terjedelműnek és milyen tartalommal
bírónak kell lennie egy ilyen önéletrajznak, de remélem ez kielégíti
az igényeket

www.fedezdfol.hu